1.0napraforgóhttps://gmail.cafeblog.hukankalinkahttps://gmail.cafeblog.hu/author/kankalinka-2/<p> A kutyánkról volt szó, a kisebbikről. Nem kimondottan apró jószág, de lévén gyermeke az anyjának-  aki szintén a mi kutyánk- így hívjuk.</p><p>Kutyasétáltatás után kezdődött, amikor a két kifáradt állat  kísérőikkel hazatért otthonunkba. A nagyobb, kellőképpen kifáradva és a megfelelő vízmennyiség belapátolását követően leheveredett és nekikezdett  jól megérdemelt pihenésének. A kicsi még hátrament a kert végébe, ez önmagában nem volt furcsa, csak ami ezután következett. A középső gyermek aggodalmát fejezte ki, hogy hányt a kutya séta közben, most pedig fekszik...</p><p>Először legyintettem, gondoltam a hatalmas futkározás, póráz nélkül, szabadon, megtette a hatását- ebben ugyanis nem állandóan van részük, csak hétvégenként-, de aztán csak kimentem, hogy megnézzem. (Biztosan az anyai megérzés.)</p><p>Az már meglehetősen ijesztő volt, hogy a hiperaktív kutyánk, akit minden létező és nem létező dolog izgalomba hoz és tartósan ebben is tart, nem fut elénk, sőt, nevének ismételgetésére sem reagál. Ráadásul nem találtuk meg a szokott helyein, a sötétben keresgéltük, kezdődő pánikban, amit a középső elől igyekeztem elrejteni persze.</p><p>Amikor megtaláltuk, csak feküdt, még a fejét sem emelte fel. Nekem ennyi elég volt, hogy riasszam az állatorvosunkat. A férjem, gyermekeim apja persze nem értett vele egyet, az ilyen esetekben, mintha azt hinné, hogy magától megoldódik. Nos, lehet, de én nem bánom, ha orvos mondja ki.</p>Szerencsére az orvos vállalta, hogy megnézi és milyen szerencse volt! <br>Nem derült ki számomra, mi okozhatta a bajt, de valószínűleg belső vérzése volt a kutyusnak-talán kullancs miatt-(de ennek nem volt jele sem a székletben, sem a másik ürítésben), így aztán injekciók sorát kapta, amit megadóan tűrt.<br>Az éjszaka volt a kritikus, ha ezt túléli, nem lesz baj, ha nem...<br>Képzelhetitek, mennyit aludtam éjszaka!<br> Kamasz fiunk férfiasan tartotta magát, a kicsi lány vigasztalta a nővérét, aki könnyben úszó tekintettel ismételgette, hogy a Marney meg én- ben is elvonult a kutya meghalni.<br>Kutyánk nem jött hozzánk továbbra sem, nyitott ablaknál feküdtünk, hogy halljuk, ha baj van, vagy ha kopog a körme a járdán, mert akkor talán jobban van. Hajnali háromkor jelzett, ivott és a szokott helyén lefeküdt.<br>Teljesen megnyugodtam, mintha tudtam volna, hogy minden rendben lesz. Reggel még megnézte a doki, meg diétát írt elő, de szerencsére rendbe jött a kisasszony!<br>Most már újra vígan pörög reggeltől estig.<br>Csak a teljesség kedvéért: volt az anyakutyával is hasonló esetünk pár éve. Őt darázs csípte meg; hányás nem volt, de hasonlóan letört volt az állat hangulata, avval az eltéréssel, hogy mászott ránk, nem pedig elhúzódott. A szerencse a  szerencsétlenségben, hogy vendégsereg volt nálunk, és egyikük látta, hogy Picur kapkod egy darázs után. Persze ez is hétvégén történt- nehogy már rendelési időben-, ráadásul a mi dokink nyaralt, de talált valakit, aki beadta a szurit a kutyának, ami megakadályozta, hogy allergiás reakcióként megfulladjon.<br><br>Félreértés ne essék, nem az a típusú ebtartó család vagyunk, ahol a kutyákért él mindenki, szeretjük, hogy vannak és ellátjuk őket és ők is szeretnek minket- ennyi, de szörnyű volt látni ahogy szenved. Meg a gyerekeink aggodalmát látni, na az  sem könnyű!<br>De túl vagyunk rajta, ráadásul szerencsésen és ez a lényeg!<br><br>rich