X-faktor 2.

2011 március 26. | Szerző: kankalinka |

 folytatás:

Ezután – jól kidolgozott dramaturgiai pillanatban- Wolf Kati bejelentette, hogy Takács Nikolasz és (egyik kedvencünk) Janicsák Veca nincsenek itt…aranyos volt, ügyesen megoldotta a helyzetet, de mégis csalódás volt. (Arról nem beszélve, hogy ilyenkor az lenne, az illendő, ha a műsor elején a szervező, vagy tudjátok van olyan lehetőség, hogy műsor vezető, elmondja a koncert elején, ez van erre számítsatok, előfordul, de jó szórakozást kívánunk, stb. .) Persze összeesküvés- elméletek azonnal születtek, létrejöttük egy pillanat műve volt és gyorsabban terjedtek, mint azt elképzelni lehet. Wolf Kati előtt le a kalappal, profi volt a blokkja. Kis Vastag (Tomi) pedig kellemes meglepetése lett az estének. Jól énekelt (lásd: megbízhatóan) éééés van humora. (Csak a testvériséget tudnám feledni!)

A profi (úgy látszik ez a kulcsszó) hangulatcsinálás folytatódott Király L. Norbival, aki tényleg király volt. Valamit nagyon tud, mert körülöttünk volt néhány ellendrukkere- mondván:  nem tud énekelni, mit keres itt?- a műsora közben úgy döntöttek: megvette Őket  “kaposvári vízköpő fiú”. Első honi X- faktor- győztesünk felemás érzéseket keltett, legalábbis bennem, hiszen leányaink- és azt hiszem ezt városunk minden lányos anyája nevében mondhatom-fenntartás nélkül rajongtak Érte. Részemről: fáradtnak tűnt, kicsit sokat beszélt (ami azért- és ezt minden tiszteletemmel jelzem- Nála kicsit necces). Azt hittem, ha még egy mondatot meg kell hallgatnom a testvéri szeretetről, belefojtom magam a vizes palackomba. Hát meg kellett. De az előbb vázolt terv méretbeli különbségek miatt kivitelezhetetlen volt. Szerencsére, mert a gyereklányt valakinek haza kellett hoznia a lágy tavaszi éjszakában. Mindent összevetve,jó volt kikapcsolódni a csemetével… ,meg a könnyű műfaj…, meg a lazulás…, meg a baromi sokáig tartó sorban állás az aláírásokért- persze elterelték a fellépőket igen gyorsan, talán a buszba?!

Szóval a gyermek megígértette velem, hogy ha megint jönnek, mi is ooott leszünk. ..és én, a jó mami megígértem. Mert önző módon, én is jól éreztem magam!