Egy színész miatt 4.

2011 március 18. | Szerző: kankalinka

 Csak egy embert láttam, aki mérhetetlen gyászában kínlódva éli tovább az életét és feladni látszik azt.

Colin Firth legjobb alakításának tartják a kritikusok, és hát valóban nagyszerű . Hogy is mondják? Lubickol a szerepben! Amikor például megtudja, hogy a szerelme meghalt, ezernyi érzés vonul végig az arcán, a veszteség összes fokozata, s hogy az élmény még teljesebb legyen, a kamera végig csak rá fókuszál. Nagyon jó az a megoldás is, hogy a jelen élethelyzeteiben, vagy kapcsolatai pillanataiban összehasonlítandó a régi édeni állapottal, bepillantást nyerünk a halott kedvessel való közös élet boldog perceibe.  De nincs túllihegve, a film forog tovább.Kedvenc jelenetem, amikor- noha az  öngyilkosság George számára egyáltalán nem rémisztő gondolata ott lebeg a levegőben- George és régi barátnője (akit Julianne Moore alakít zseniálisan) önfeledten táncolnak és viccelődnek. Pedig mindketten érzik, hogy ez az a bizonyos ” utolsó vacsora”; a nő kapaszkodna is kétségbeesetten, de a férfi már döntött (mindig döntenek). Colin rajongóknak külön jelenetsor: a tengerparton a még identitását kereső tanítványával újra laza tud lenni, újra érzi, hogy él.

Egy színész miatt 5.

2011 március 18. | Szerző: kankalinka

 Csodás film! Az ilyen élmények mindig rávilágítanak arra, amit hajlamos vagyok időnként elfelejteni. A helyes kifejezés nem is a felejtés, hanem a megszokás. Hozzászoktam mindahhoz a széphez, csodás dologhoz ami körülvesz. Mindennapossá, megszokottá válik a boldogság. Épp ezért valami nagy, robbanásszerű csodára várunk, mert azt észrevesszük. Ahelyett, hogy látnánk- mielőtt elveszítjük- hiszen itt van Körül ölel már- már eggyé válunk vele. A gyerekeink, a társunk, barátaink, a család és igen, még a megszerzett javak is. Vannak kiemelkedő pillanatok, amikor szembesülünk azzal: igen, ezért érdemes, most boldog vagyok- és ezek maradnak emlékül. A mindennapos apró örömökön hajlamosak vagyunk átsiklani. Bezzeg a boldogtalanságon, de ez érthető, hiszen a boldogtalanság igen fájdalmas tud lenni és bizony nyomokat hagy.

“Életemben néha tisztán látom a dolgokat. Rövid ideig tartanak ezek a pillanatok. Ragaszkodom hozzájuk, de mint minden, elmúlnak. Az életemet ezekben a pillanatokban éltem…a jelenbe zuhanok vissza…észreveszem, hogy minden olyan, amilyennek lennie kell.”

Egy színész miatt 3.

2011 március 18. | Szerző: kankalinka

 A film gyönyörű képek sorozata, minden részlet aprólékosan kidolgozott. A ruhák, George környezete éppúgy a lakása, mint az irodája; minden a helyén van. Remélem nem leszek sztorigyilkos, ha elárulom, hogy a történet George utolsó napjába ágyazva egy felnőtt életet tár elénk. A mostanra magányossá és félénkké lett férfi képét folyamatosan szembeállítja a mesélő avval az emberrel, aki azelőtt volt, hogy a társa meghalt.

Nagyon szép gondolatokat és jeleneteket kaptam a filmtől. Hány ember éli az életét ugyanúgy mint a Colin Firth által megformált férfi: kényelmes körülmények között, biztos egzisztenciával. Mégis, mintha nem lenne kellően megbecsülve(amivel persze tisztában van, de már nem érdekli). Talán az angolsága egy idegen világban, vagy a vállalt melegsége miatt…. Bár a történet szempontjából szerintem semmi jelentősége nincs annak, hogy George meleg.

Egy színész miatt 2.

2011 március 17. | Szerző: kankalinka

 Imádtam Mr. Firth-t! Ahogy rettegett a nyilvános szereplés bármilyen formájától, mégis tette a dolgát. Ahogy a feje fölött egyszer csak valós viharfelhővé válva megjelenő uralkodói széket próbálja távol tartani magától, noha minden tulajdonsága- kivéve a szónokit- adott ahhoz, hogy országa uralkodója legyen.

Szerencsére állnak mellette olyan emberek, akik nem hagyják, hogy az összeomlásai állandósuljanak. Az egyik ilyen ember a felesége, aki bár nem akart a leendő uralkodó neje lenni, most mégis ebbe a helyzetbe kényszerül és férje érdekében lemond a nyugodt hercegi életmódról. Mindenben támogatja urát.

Lássuk be  sokan vagyunk feleségek, akik támogatjuk férjünket abban, hogy beteljesítsék azt a feladatot, amit a sors rájuk mért. Csak éppen nem minden történetből lesz könyv, és nem mindegyik kerül filmvászonra. Szerencsére jó pár kivétel azért akad a hétköznapi történetekből is.

Ugyan az angol királyi családé a sztori, de tudjuk jól, hogy nekünk is vannak félelmeink- legbelül elrejtve biztosan-, amelyeket le kell küzdenünk. Nagyon boldogságos, ha van ebben segítségünk. Ideális esetben ez az az ember, akivel a legtöbb időt töltjük magánszféránkban. S bár a férjek többsége nem szívesen vallja be, hogy szüksége van segítségre, pláne azt nem hogy meg is kapják. Nem feltétlenül azért mert ez olyan lelkizős, férfiatlan dolog, hanem mert nem erre lettek szocializálva.

Na de elkanyarodtam a filmtől. Vagy nem is annyira; hiszen a filmbeli feleség nem vár elismerést azért amit tesz, nem is válik főszereplővé (gyengébbek kedvéért még a szánkba is rágják ezt, hiszen Helena Bonham- Carter mint mellékszereplő volt mindenhol jelölt), mégis kiegyensúlyozott életet élnek együtt. Talán ez is a titok része: esetenként bizony alá kell rendelnünk magunkat a másiknak. (Remélhetőleg vissza is kapunk valamit!)

Annyira tetszett Colin királyként, hogy még többet akartam belőle. Meg is kaptam, rögtön másnap. A feladataim egy része most is tolódott, de nem múlt ezen semmi fontos. “Mert megérdemlem!”

Egy színész miatt 1.

2011 március 17. | Szerző: kankalinka

 Szóval, a téli filmes díjátadó dömping során ráizgultam A király beszédére. Bevallom, elsősorban Colin Firth miatt. Mindenképpen szerettem volna látni a filmet, még a nagy Oscar gála előtt, hogy tiszta szívvel tudjak szurkolni  a favoritomnak.

Nem kellett csalódnom. Nem akarok senkit félrevezetni, nem egy sebes folyású filmről van szó. Nincs sok szereplője, igaz, minden szereplő nagyon ott volt. A történelmi háttér sincs a szánkba rágva (szerencsére). Szerintem nem is kifejezetten közönségfilm, de nagyon nagyon szerethető. Minden percét élveztem!

Gyerekkorunkban a mesékben az volt a boldogság netovábbja, ha a legkisebb legény (filmünk esetében királyfi)elnyeri a trónt és vele a hőn áhított nőt. Jelen esetben a nőt még a trón előtt megszerezte a királyfi -óriási szerencséjére-, egy hatalmas talizmánra tett szert.